A stresszre adott válasz
Amikor egy lehetséges fenyegetéssel szembesülünk, a látott információ az amigdalába jut, az agynak abba az apró részébe, ahol az érzelmek feldolgozása zajlik. Az amigdala jelzést küld a hipotalamusznak, az agy karmesterének, ami 2 folyamatot indít el:
Egyrészt aktiválja a szimpatikus idegrendszert és felkészíti a szervezetet a közelgő veszélyre.
Ez egy GYORS VÁLSZ a stresszre, egy idegi válasz a vegetatív idegrendszerből: Ennek két része, azaz két ága van és hol az egyik, hol a másik aktív. A szimpatikus ág segít felkészülni a harcra, menekülésre (az adrenalin és a noradrenalin kiválasztásával). Ez az ág aktivizálódik a stressz hatására. A másik része a paraszimpatikus ág nyugalmi állapotban aktív és a regenerációért felel. Az adrenalinok feladata a megváltozott nyugalmi állapothoz képest stressz esetén az, hogy a véreloszlás áthangolják, így ennek érdekében serkentenek és gátolnak egyes folyamatokat a különféle szervrendszereken (pl. összehúznak bizonyos ereket, stb).
Másrészt utasításokat küld a hormonrendszer vezérlőjének, az agyalapi mirigynek (termelj ACTH-t!), és a mellékvesének olyan hormonok kiválasztására, melynek hatásaként beindulhat a stresszre adott válaszreakció: a „küzdj vagy menekülj” reakció, ami felkészíti a testet a küzdelemre vagy a menekülésre; a mellékvese velőállományát adrenalin (energia biztosítása rövid távon), a kéregállományát kortizol termelésre utasítja (anti-stressz, pótlólagos energia biztosítása, HOSSZABB TÁVÚ VEZÉRLÉS)!
A hangsúly itt a rövid távú és a hosszabb távú vezérlésen van: míg előbbit a szimpatikus idegrendszer végzi, az utóbbi a mellékvese vállán nyugszik!
Ne zavarjon meg, hogy az adrenalint az idegrendszernél és a hormonrendszernél is látod. Sok idegi ingerületátvivő anyag hormonként is viselkedik. Az immunrendszer, az idegrendszer, és az endokrin rendszer pedig mind összekapcsolódik, ezért neuroimmunoendokrin rendszernek hívjuk!
Mit fogsz te érezni a stresszből?
Az adrenalin hatására a szívverésed szapora lesz! A magas kortizol miatt izzadni kezdesz! Izmaid befeszülnek, részben a kortizol, részben az adrenalin miatt! A vállaknál, lapockánál ez nagyon tud érződni, igaz? (Nos, a nőknél a medence izmai is befeszülnek ilyenkor, ami a vérkeringésnek nem kedvez és ismétlődő stresszhatásnál a fájdalmas, görcsösebb menstruáció lehet a végeredmény, sötétebb vérrel). Az emésztésed lelassul, mivel gyomortájéknál csökken a vérellátás (egyéb fontosabb szövetek javára), a húgyhólyagod és a végbeled izomzata elernyed! Így egy falat nem megy le a torkodon, de elkaphat a hasmenés vagy a hányinger is.
Ami a háttérben fut, de most már tudsz róla: a megemelkedett kortizol szint hatására az elraktározódott glikogén cukorrá való átalakulása következik be, hogy több cukor „üzemanyag” álljon a sejtek rendelkezésére!
Egy sor olyan folyamat zajlik le a stressz hatására – például ha a főnököd felhúzza magát és letol -, ami ha ritkán fordul elő és rövid ideig tart, akkor nem fog komoly gondot okozni! A kortizol szint hirtelen az égbe szökik, majd amint megszűnik a stressz-állapot, a főnök lecsillapodik és esetleg elnézést kér, a kortizol szintünk le is esik, és a fentebb írt folyamatok abbamaradnak.
De mi van akkor, ha például a főnököd órákon át és napi rendszerességgel teszi mindezt veled? Nos, akkor van baj! Mert akkor bizony előbb-utóbb ki fog fáradni a mellékveséd!
Azt már az előzőekből tudod, hogy ha van lehetőség a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágát aktiválni, mely a regenerációt támogatja idegrendszeri szinten, ha van egy megnyugtató otthoni környezeted, ahol fel tudsz töltődni, társas kapcsolataid, ahol kiöntheted a szíved – magyarul ha kezeled a stresszt, akkor a mellékvese-fáradtságot megelőzheted, vagy visszafordíthatod. A modul végére mindent tudni fogsz:)
Mi zajlik le bennünk tulajdonképpen stressz esetén?
A nyáltermelés csökken – amikor félünk kevesebb nyálunk termelődik és ettől kiszárad a szánk.
A pupilla kitágul – a szembogarunk megnagyobbodása több fényt enged be a szemünkbe, hogy így tisztábban láthassuk a fenyegetést.
Az izmok megfeszülnek – a karjainkban, lábainkban és a vállunkban lévő izmok így készülnek fel a cselekvésre: megfeszülnek és ugrásra készen várnak.
Az emésztés lelassul – az energiapazarlás elkerülése érdekében az emésztés lelassul. A véreloszlás megváltozik: a perifériák felé (az agyba és a kezek, lábak izmaiba) irányul a test belsejétől. Extrém esetben hányhatunk is, hogy az emésztetlen étel így távozzon el a gyomrunkból.
A légzésritmus emelkedik – az izmok több oxigénhez jutnak így, ami felkészíti őket az akcióra. Azonban mindettől hiperventilláció (túllégzés) alakulhat ki, ami veszélyes, hiszen az átlagosnál szaporábban vett légvétel ellenére a megfelelő gázcsere nem feltétlenül történik meg.
A szívritmus emelkedik – a szív gyorsabban ver, hogy oxigénben és tápanyagokban dús vért jutasson oda, ahol a szervezetben erre szükség van.
A verejtékezés erősödik – a verejtékmirigyek aktiválódnak és több izzadságot termelnek, így biztosítva a test hűtését, hogy ne hevüljünk túlságosan fel, ha fizikai erőkifejtésre lesz szükség.
Az erek szűkűlnek – a bőr alatti erekben kevesebb vér áramlik, s ettől sápadtnak tűnhetünk.
Az immunrendszer aktivitása csökken – ebben a pillanatban a fertőzések elleni küzdelem nem elsődleges, így az immunrendszer leáll az energia megtakarítás érdekében
A vércukorszint megemelkedik – felszabadulnak a máj cukorraktárai és energiával látják el a dolgozó izmokat. Emellett a zsírraktárak is mobilizálódnak.
A vér az izmokba áramlik – a vár tápanyagokat és oxigént szállít az izmokba, így készíti fel őket a harcra vagy a menekülésre.
A hólyagizmok elernyednek – ettől pisilnünk kell, ami megszabadítja a testet a felesleges súlytól, így könnyebbek és gyorsabbak lehetünk.